Keresés ebben a blogban

2012. május 31., csütörtök

Második Máb monológ

˝ROMEO De az se lenne éppen jó dolog,
Ha most bemennénk.
MERCUTIO Hát mért gondolod?
ROMEO Mert éjszaka erről álmodtam.
MERCUTIO Én is.
ROMEO Mit?
MERCUTIO Azt, hogy aki álmodik, csaló.
ROMEO Csak öncsaló, mert álma, az való.˝
˝De ágyban hihetsz neki, mert álma ott való...˝

/Kosztolányi Dezső fordítása/



Ágyban hihetően hangzik, és meglehet,
hogy mosolyg rajt egy kevést Cupido,
ha hangosan nyögve, ódákat hörögve
nyög fel az álmodó, és mint horpasztó
locska manó fújja monoton álmát, tovább, mint kürtöt fújják
a régi regék hősei, s zendítnek meg időtlen dallamokat.

Új útra tér, de még mindig alszik,
borostyán-szín minden lépte, visszhangzik
örök nevetése éltes csarnokok hatalmas
kőoszlopai közt, megtelik a terem az álmodó
hamis hívságaival, omló lesz hirtelen a tér, túllép a miérteken,
s ő a Máb, akkor megjelen.
Megjelen, de mégis ő okozza mindezt a csalást,
fondor lelket ő csalt az ifjú szívbe, ő
ébresztett hamis látomást, vallatlan igazságot,
temérdek kincsek láthatatlan vonalát,
ő az, aki hamiskásan néz most az alvón szendergő
vak és testetlen emberi valóra, ő hívta szóra
a mélyen rejtező rablott szívet, fedte fel előtte
az álmok végtelen völgyének arany-varázsát,
s egyben elé tárta a Mindenség hamisan csalfa mivoltát.

A csalást is ő hozta el,
mert, aki álmodik, végül csalóvá válik,
mert álma ragyogásában teljes, de az ébredéssel
semmi lesz, lidérc, pompás hazug, gyarló és hitszegő,
mi e söndör lelkű Mábtól való, és sosem ismered fel
mikor járod pontosan országának valamely mezsgyéjét,
mert sosem árulja el mikor s hol az a tér melyben
igaz teste leledz, ha mégis vágynál a titokra,
hangosan felnevet, felébreszt hamar, űzi szemedből az álmosság
varázs - képeit, szívedbe új hazugságokat ragaszt,
ő az, ki minden éjjel szebb csalást hoz vágyad pulzáló csendjébe,
ő az, ki minden éjjel elméd karámjában táltos lovakat fog be úri batárba,
ő az, aki minden éjjel új csalásra csábít,
ő az, aki több mint a semmi, mert már olyan majdnem - valami,
egy sokszor megélt, elérhetetlenné nőtt Óriás,
zord fényeken túli derengő látomás.



2 megjegyzés: