Egyetleneim

Egyetleneim. A mértéktelen csajozás vizsgafilmje. Nekem abban szerencsém volt, hogy elsőként a könyvet olvastam. Beregi Tamás könyvét. A könyv, amely hol profán, hol finoman egymásra rakodó rétegekben mutatja be miért nem lehet ebben a kurva városban egy rendeset csajozni. Mert voltaképpen erről van szó. Meg persze még sok mindenről. Például arról, hogy milyen itt az élet, az éjszakai meg a nappali, milyen emberek lakják ezt a várost, de főképpen arról, hogy milyen potenciális barátnő jelöltek. Tamás önéletrajzi ihletésű könyve nagy siker lett, urbánus körökben kultnak számít, én is félve őrzöm a saját példányom. A könyv 2003-ban jelent meg, már akkoriban rebesgették, hogy Tamás filmre írja, mert a sztori egyszerűen vászonra termett. Ebből az álomból 2006-ban lett valóság. Nemes Gyula vállalta fel a rendezést, a forgatókönyvet is együtt írták, plusz még a Garaczi Laci besegített. Gyula és Tamás egyébként az életben is barátok, sok ismerős karakterben visszaköszön az ő barátságuk. Mert miről is szól ez a film? Az útkereséséről. Adott egy értelmes, fiatal srác (Kovács Krisztián remek játékával), aki művészettörténetet tanul az egyetemen, a pre-raffaeliták a kedvencei, közben pedig hatalmasakat bulizik és csajozik. Azaz leginkább csajozik. Ő a csajozás Gombóc Artúrja. Ez így kissé sarkos, de tény, hogy neki leszólítani lányokat nem akadály. Bárhol, bármikor. Az udvarlás megszállottja a srác. A női nem féktelen imádója. Vagy éppen saját férfiúi hiúságának csapdájában fuldoklik? Ez egy elég komplex kérdéskör, és a film világosabb választ ad erre, mint a regény. A filmváltozat ugyan több síkban mutatja és mozgatja a főszereplőt, de a céljait jóval egyszerűbben határozza meg. A rendező azt akarja, hogy főhőse rátaláljon az igaz szerelemre, vagy az találjon őrá. Milyen egyszerű gondolat ez, mégis milyen tengernyi munka! És tengernyi lehetőség. Mert Tamás nem alkuszik. Vagy minden, vagy egy picit kevesebb, mint a minden. Mert lehetőség mindenhol van. A buszmegállóban, a parkban, a múzeumban, a táncházban, az iskolában, az iskola előtt, buliban, szórakozóhelyen, buszon, metrón, villamoson, közértben, járdán, az interneten, online és offline, mindenhol, mindenhol, mindenhol… Mindenhol lehet csajozni. Ha élet van mindenhol, ott csajoknak is kell lenniük. Vannak is. Prédák és csalódások. Stabil, két lábon álló oszlop érzelmek, és ingovány talajon bolyongó álszerelmi fellobbanások. Szex és szenvedély. Csalás és öncsalás. Kín, vétek, harag és düh. Megaláztatás. Megalázás. Megalomán önalázás. Tamásnak mindből kijut. Néha több mint kellene. Aztán mégis fordul egyet a világ önmaga körül, Tamás körül meg pláne. Az életébe érkezik a lány (Tóth Orsolya Filmszemle díjas alakításában). A szőke, nagyszájú, vékony, kis mellű, beesett arcú feslett kis riherongy. A láz, a szenvedés, a harag, a düh, a megaláztatás. Nemes remek életképekkel öleli körbe a két karakter egymásnak feszülését. Fülükben, ereikben ott dübörög a modern városi zaj és zene, a mindennapjaikat ócska nihil, unott jelen közönye lengi be, de mégis minden mozgásban van, lendületben. Mint amikor a hinta a magasba lendül, és egy pillanatra fenntartja még egy érkező légáram. De aztán visszaérkezik. Tamás is. A valóságba. A valóság józanít, ébreszt, tanít, a gyermekből felnőttet csinál. Így lesz a mi táncházas agyament kamaszunkból az élet totális megismerésére törekvő intelligens fiatal. Vagy az újra átélendő, megélendő napok hőse.




Beregi könyve anno azért lett ilyen népszerű, mert a kilencvenes években feltűnt (aztán többnyire letűnt) sokak számára ismert helyeket és szórakozóhelyeket építette be könyvébe. Hatalmas húzás volt ez Tamás részéről, egyrészt mert a történet karakterisztikája is megkívánta, másrészt mert rengeteg azonosulási pontot tudott találni az olvasójával. Sokan jártunk, ez a generáció az említett helyekre. Zöld Pardon, West Balkán (még kint a Kopaszi-gátnál), PeCSa, Cha-Cha-Cha (még a Kálvin téri aluljáróban), Sziget, Erdős café, Blue box stb. Szintre pontról-pontra érinti ezeket a kultikus vagy korábban kultikussá vált helyeket a regényben. A film ezt sajnos idézni képtelen. Szép álom lett volna, ha ez sikerül, de nem is tett rá kísérletet Nemes, mert úgyis tudta, hogy meddő próbálkozásnak minősülne. Nem baj. A zene viszont megvan, itt van, a regényből,. a szavak mögül, a tettek mögül. Ez a film végig zenével (is) beszél. A modern kori electric beat és underground keveredése adja meg az alaphangot, de beúszik a képbe pl. a Kispál és a borz is, abban a sokak által ismert feleség gusztálós jelenteben…(az eredetiben nem Lovasi feleségét fűzi a főhős, hanem Takáts Tamás asszonyát nézi ki magának) Az "Egyetleneim" jó film, de még jobb könyv. Ajánlom először elolvasni a könyvet (biztos fellelhetőek antikvár példányok Pesten is), aztán megnézhető a film is. Csak nem elvárásokkal üljünk le megnézni. Legalább olyan nyitottan, mint ahogy ez a film próbál értekezni a nézőjével. Mert bárhogy is szépítjük, bizony egy globalizált, multikulturális világban és városban élünk. Ez a mi hazánk, a mi országunk, a mi városunk. És nagyon sokan szeretjük, hogy ilyen sokszínű. Így talán egy kissé közelebb került hozzánk Európa. Ami ebben a konstellációban egyáltalán nem probléma. Mondjak egy okot, hogy miért nem az? Jó, mondok. Több külföldi csajt lehet leszólítani nyaranta az utcákon, mert egyre kedveltebbé válunk, a városunk. Mert egy férfi nem is férfi, ha nem gyakorolja eleget hódítási képességeit. Legalább verbálisan. Néha elég is ennyi. A többibe általában feleslegesen belehal az ember. Azt meg sokszor nem érdemes. De kell a többes szám. Legyen több az egy, legyen több az egyetlen. Legyen Egyetleneim.