egymagában
erre senki sem jár, rég halott vidék pedig de szép, de szép hulló falevél, a kert, a hinta, a nyugágy indák futnak fel a ház vonalán, az emeleten porlepte szék Végtelen rend, a fegyelem kézfejével int, csend legyen! nyugodt legyél, ne tovább, meghalsz te is, csak figyelj elsőnek tarkólövés, másodiknak hegedű húrja ha pattan dőlni látszik Babilon, porba hull szellemem Nincs aki mégis, majd ott, akkor, a halál torkában velem együtt felnevet? Ismerd meg neved, ismerd meg hazád, a többi úgyis csupán képzelt vágyakból épült felsíró önvallomás. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése