Szentek és álszentek. A tagadás igazsága. Jane Campion ( Zongoralecke ) 1999-ben készült művében arra a bizonytalan kérdésre keresi a választ hogy vajon mi az elme feletti manipuláció mozgatórugója. Miért akarjuk egy másik embertársunk tudatát uralni. Miért akarjuk hogy teljesen kiszolgáltatottá váljon nekünk az általunk ráerőltetett presszió alatt?
A lét paradoxona hogy minduntalan gyűjtögetünk, felhalmozunk. Hol tudást, hol javakat, a kézzelfogható valóságot. Azért akarunk többet, jobbat, szebbet a világból, hogy birtokoljuk, hogy ne érezzük magunkat feleslegesnek, mihasznának. Persze ez is öncsalás, mint majdnem minden az életünkben, hiszen a megszerzett javak, ideák csupán eszközök a lét kezében ahhoz hogy lekössön minket, fogva tartván tudatunkat. Miért tartjuk boldogtalan, sivár létnek annak a remetének az életét , aki kivonult a világból, itt hagyta civilizációs kényszereit? Nem lehet hogy az a visszanyert szabadság amit megkeresett önmagában, az az igazi és egyetlen út önmagunkhoz?
Ruth remete akar lenni. Egy csalárd ideában akarja megszerezni újra elveszett szabadságát. Átlagos lány, átlagos eszmékkel, átlagos családi háttérrel. Indiában, ahol tényleg ősi alapjai vannak a lélek nagy útjainak felfedezéseiben, otthon érzi magát. Sőt, egy szektavezető, történetesen Babának hívják, feleségül fogadja, megadja neki a lehetőséget hogy kövesse őt az úton, teljesítse be vele a 'jóság és szeretet' adta emelkedett szentenciákat.
A manipuláció végbemegy, a lány elméje fogoly lesz a szektavezető kezében. A manipuláció akkor sikeres igazából ha a áldozat ezt nem teherként éli meg, hanem úgy hogy azt érzi visszanyerte a szabadságát. Ezért is tud ilyen mód sikeres lenni az ilyesfajta akció. A család persze aggódik, úgy érzik elvesztették gyermeküket, s valljuk be jogos a félelmük. Modern időket élünk, ki más segíthetne, mint a B pólus, azaz egy ismert szektagyógyász. Mert ha léteznek ártó szekták, kell ellen oldalnak is lenni, na, ők a szektagyógyászok. Agyturkászok ők is, csak ők nem belekotorni akarnak a tudatba, hanem visszahozni azt a normál szintre.
Ruth-ot sikerül visszacsalni az otthonába némi csellel, közben megérkezik P.J. is az államokból. Ő a lélekdoktor. Három napot kér. Három kíméletlenül hosszú napot. Megvan a módszere, bevált már annyi esetben, talán valami 160 körüli sikeres gyógyításról beszél. Ruth is erősnek mutatkozik vett hitében, de ezt Waters nem találja különösnek. Elhúznak a sivatagba egy farmra, ahol közel-távol egy lélek sem lakik.
Első nap: Elszigetelés. Ez megtörténik. Berendezkednek az új életformára. Egy dekoratív, vonzó fiatal nő, és egy sármőr, kissé macsó pasi. De ez első blikkre nem fontos, bár minden percben vibrál a nemiség képlete .Az elsődleges cél a figyelem megnyerése. Ez hellyel-közzel sikerülni is látszik, de látható hogy a lányban mélyebb vonalakban rejtezik a manipulatív eszme.
Második nap: A szekta videó levetítése. Ez egy kegyetlen nap. Itt olyan képi világ tárul a lány szeme elé, amely alapjaiban hívatott őt elidegeníteni a téves eszméktől. Kicsit bagatell gondolat, hogy pont egy ilyen szektás home videó zökkentse vissza a valóságba a lányt, de nézzük most ezt el a rendezőnek,alapjaiban nem a gyógyítás ténye és technikai eszköze a mérvadó.
Ezt családi körben nézik végig. Útban vissza a tanyára a lány láthatóan zaklatott és feszült .Egy szót sem szól, hátul, a kocsi platóján teszi meg az utat hazafelé. Később, még azon az éjjelen elégeti a száriját, meztelen, paranoiás rohamok közt fuldokolva kering a ház udvarán. Waters érzékeli a bajt, a tisztulás hangjait, kimegy a zaklatott lányhoz, megnyugtatni. Első hibáját itt követi el. A szánalom nem jó tanácsadó sohasem, főleg ha az ember segítségnyújtásra szakosodott, főleg ha mindezt egy meztelen, vonzó nő igényli. Igen, gyenge lesz, megtörténik köztük a dolog.
Harmadik nap: A gyógyítás utolsó szakasza. Azaz az időben rekedt tézisek eltolása. Ruth már újra érzi és érzékeli a környező világot, sőt újra érzi a személyiségében rejlő kincseket és hatalmakat, a gyógyász többé nem gyógyász, segítő, csupán egy férfi akivel viszonya volt. Itt következik be a fordulópont a filmben. A vágy átveszi az irányítást. Waters lába alól kicsúszik a talaj, olyan erők fogságába esik, amit képtelenség befolyásolni. Az érzelmek kusza hálójában fuldoklik immár. Tiszta pillanata ha van is még az csupán a tapasztalatból, rutinból, a tapasztalásokból fakad, de a nemisége ezt képtelen elfogadni, állandóan úrrá lesz rajta a kéjvágy buja ösztöne, s ebben Ruth is partner, de csak addig már amíg az akar lenni. Érzi női mivoltának kegyetlen erejét.
Kulcsjelenet.
A vágybéli perverziók száma végtelen sok utat képes bejárni. Waters elveszti a csatát s teljesen a befolyásuk alá kerül, tovább folyatódik a harc én és énke között, s most már egy értelmetlen vegetáció szintjére süllyed a férfi tudata. Fizikálisan bántalmazza a nőt, aki ki akar szállni már a játékból, értelmetlen ámokfutásba kezd. Azaz látszólag értelmetlenbe, hiszen láthatóan már önmaga elől menekül. Ami végül sikerül is egy katartikus, fizikális összeomlásban. A játék véget ér. A kör bezárul. Két vesztes lesz, győzelemnek helye nincs. Feloldás?Tanulság? Nem létezhet. A körforgás eredeti folyamában gördül tovább. Azaz csak látszólag. A tisztulás mégis kézen fogható. Waters az államokban családot alapít, Ruth Indiában vállal munkát, álmai földjén. Pár levél, e-mail váltás marad számukra csupán mementónak a kalandból. Vagy mégsem? Waters levelének búcsúja beszédes. Mint amikor a felszín csak fecseg és fecseg, és a mélyben az éj fekete ködfátylán karcsú expresszvonatok suhannak a semmibe. De hol az a semmi? Az emlékekben? És az újraélt emlékek vajon a múlt emlékeiből fakadnak, vagy a jelen vágyképei sodorják újra utunkba? Nincs válasz, annyit tudunk hogy dolguk volt ott és akkor egymással, és ez a feladat nem szűnt meg létezni. Mint ahogy vágyaik sem. Amíg világ a világ a férfi és a nő(reményeink szerint) folyton kívánni fogja egymás társaságát. Ámen. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése