Fehér

Tiszta a fehér, a fehér tisztasága szép,
a szépség fehérsége mámor, tisztán tartó nyári zápor,
fehér, fénylik, mint szájban a fog csillanó képe,
a zománc fehérsége, fénylik a nyelv felett, mely piros, a fehér,
ébred a remény, az is fehér, tiszta, mint a nappali fény a kéklő
hegyek felett, taréjuk mentén fehér, fehérlik a hó, összemossa az idő és a tér,
mert az is fehér, hiszen új, tiszta, teremtő, fehér, mint a lélekfény szürke estéken, fehér, fehér a menyasszonyi ruha is, de piros a szerelem a ruhán, piroslik a vágy, át a ruhán, bújik a fehér, messzire, el, fél, a fehér, a hajad is őszbe vegyül majd,a végletek óráján, fehér,
az idővel megfehéredik benned az élet, s így lesz új remény, a fehér, és örök, ezek a centrifugális körök, ezek a fehér mosószappanok az éter lassú vonalán,
a kékítők lenge játéka ahogy a szél aprót fodroz egy száradó ruhán,
egy női felső az, egy ledér blúz, persze fehér,
vajon, aki megizzadt benne, ő fehér, milyen szép a nem-lét, ha nem érinti tér, a tudatlanság is tud szép lenni, fehér, kifehéredik benne a nemtudás szépsége, a fehér melegsége gyenge tűz, parázslik, mint erdei tábortüzek magányán termett füstcsík, és fehér, száll az ég setétjében, mint ahogy a pára száll gőzölgőn a reggel vonalán, lassan megérint a múlt, ébred a jelen, születik a jövő bennem, mert bennem most már minden fehér, tavasz van, tovatűnt a tél.