Őszi Róbert: Othello

A közért előtt már többen várakoztak, köztük András is. Munkába indulók, egyetemisták, kisiskolások. Pontban hétkor Marika a főpénztáros nyitja az ajtót és kedélyesen betessékeli az aznapi első vásárlókat. Ez a nő gyanúsan víg kedélyű mindig, a kisfiúk rémálma, ha egy elhalad mellette állandóan egy fejen búbolás vagy arcon pofizgatás a vége. Jobb előle kitérni. Ondolált haja, fehér köpenye, nagy műanyag keretes szemüvege és túlzott sminkje ijesztő. A gyermeklélek mesebeli képzelgéssel társítja jelenét, és Marika néni Andriska szemében a boszorkányok evilági megnyilvánulása. Ma szerencsés a fickó, szerda van, ilyenkor korábban jönnek a szállítók, reggeli gyűlés van kilenckor, a főpénztárosnő hamar elsiet. A kőrengetegben ez a legjobb közért, talán az egész világegyetemben is. A bevásárló kosár pont kézre áll, súlya, formája, kék színe fokozza a vásárlási kedvet, még az aljára száradt kiömlött tej savós látványa sem okoz különösebb undorba keltő érzetet. Andris a pékáru pulthoz siet, papírzacskóba rámolja a négy darab kiflit, esetenként zsömlét, a húspultban kikéri a tíz deka parizert, a tejes pultnál felmarkolja a zacskós tejet. Nem, ma nem a tej mellett dönt, kakaós tej, ez legyen ma, és a szokásos Geszti-Eszti a nagy kedvenc. Kávé is kell, fél kiló. Bor, sör most nem, apa hosszú fuvarban van, vidéken. A sor ilyenkor rövid, még alig ébredt a reggel, mindenki álmos, mindenki fáradt. Klári ül a pénztárban. Szerencse. Csodaszép lány, itt lakik ő is a telepen, a szemben lévő házban, a 48-ban, a harmadikon. Nyáridőben kiül a teraszra és ott napozik. Gyönyörű teste van, a legszebb nyári emléke ennek a mafla kamasznak, az a nap, délelőtt, amikor Klárika szentségtörő módon fedetlen keblekkel élvezte a nyári fényeket, az izzó napkorong felettébb barnító hatását. Áldott pillanat, amikor a nagyi tavaly karácsonyra távcsövet hozott Belgiumból. Védőtokos, Zellmann, kétszáz méterről leolvasható vele az autók rendszáma. Klári szőke, egy széles fehér pánttal fogja át a haját, és mindig papucsban van. Klumpa. Kopog, mint az őszi eső.


- 13,80 lesz Károly bácsi, ha nem tetszik mást kérni – mondja dallamos hangon.

- Szifoncserém lesz még Klárika, kettő.

- 20 forint lesz kereken, köszönöm! Tessék szólni Ági néninek a földszint kettőbe, hogy ma friss csirke érkezik, tanyasi. Tojás is lesz. Csókolom!

A sor fogyatkozóban a nap kelőben. Andris te jössz. Ne feszengj már, egyből kiszúrja, hogy zavarban vagy.

- Csókolom.

- Szerbusz, de mondtam már, hogy ne csókólomozzál engem, nem vagyok én még olyan öreg! – nevet. 12, 40, ha más nem lesz. Hoppá, látom kávéd is van, te vagy a papírzacskós fiú, igaz? Mondták a lányok, hogy neked állandóan mellé ömlik a kávé a darálóból, és lélekszakadva rohansz ide a pénztárhoz, hogy zacskót kérj. Tessék itt egy zacskó, előre, a mai futást megspórolhatod. – mondja kacagva.

Nevet vele a sor is, a kisfickó füle tövéig vöröslik. Ilyen gyorsan itt még nem fizettek. A lány melle ring, mint két pirosló alma, vakítóan fehér fogai zizzenve pattognak két nevetés között.

Rohadt daráló, ma is ellenség, a kávé mellé potyog, a zacskó a megmentő. Újabb nevetés. Ciki vagy Andris.



Fél nyolc. Iskolakezdés. A köpeny viselése kötelező még a hetedikeseknek is, kék, 100 % polietilén, ez van a címkére írva. Kakaó, kifli csücsök, becsengetés. Hétfő, hosszú tanítási nap, utána meg napközi. Lassan jön a tavaszi szünet, a szabad foglalkozást már egy hete az udvaron lehet végezni. Sokan fociznak, röplabdáznak, kislabdáznak, távol ugranak. Csendes Andris olvas. Árnyékban, a nevetésektől távol. Winnetou és Old Shatterhand épp ma lettek barátok, elszívták a békepipát. Apacs akar lenni, kell neki egy ezüstpuska. Lézerkardja már van, szülinapjára kapta, apa hozta Bécsből.

- Gyerekek, gyertek be, kézmosás, elköszönés, a váltócipő használata kötelező, kérem az udvarra kihozott utcai cipőket a tornateremnél cseréljétek át, majd amikor indultok cseréljétek vissza! Szép délutánt mindenkinek, holnap nem lesz napközi, az egész iskola kivonul, a Szúnyog szigetre több iskolával közösen sportnapot tartunk! Számháború is lesz! – mondja fennhangon Aranka néni, aki már nem tanít az iskolában, régen nyugdíjba ment, de így délutánonként besegít. Itt lakik a 35-ben a negyediken, van egy pudlija meg egy férje.



Ma kevés a tanulnivaló, a nagyobb dolgozatok ugyan még hátra vannak, de most éppen olyan szélcsendes az idő a tanulmányi frontok terén, el lehet menni, bringázni. Új bicikli, BMX. Anya szerezte a gyárban. Kevés van még belőle, anya szakszervezeti bizalmi, sok barátja van. Ciki hogy az ülést nem lehet jól beállítani, fel- lejár. Viszont a kormány nagyon kafa, tiszta Amerika. Négyre kint kell lennie a buszmegállóban. Anya negyedöt körül száll le a buszról. Kötelező program anyának segíteni, hazahordani a táskáit. A cérnagyárban szakácsnő, otthon nem főz, a gyárból hordja haza az ételt, befőttesüvegekben. Anni persze sehol, pedig ez is fel van osztva, mint a házimunka, de neki már barátnői vannak, mostanában sokat lóg velük, általában csak este esik haza. Mindegy, Andriska szeret várni anyára. Van ott egy kedvenc fája, annak a tövében ül, míg anya megérkezik. Addig sokat nézelődik. Szemben van a megállóval a kórház, a mentők így délután ötpercenként fordulnak be az udvarára, néha a villogójukat is használják. Apa is feküdt bent tavaly, a tüdejével van valami, szanatóriumban is volt már emiatt. A buszok menetrend szerint járnak. Figyelem és játék, logika hogy vajon többen szállnak fel, vagy többen szállnak le, mint amennyien felszálltak? Ingyenes tippelős játék tizenéveseknek. Anya busza is megjön, kezében nagy pakokkal kecmereg le a buszlépcsőn. Szia, anya. Otthon minden oké, a virágot meglocsoltam, igen kávét is vettem, Anni elmosogatott, kaptam matekból egy ötöst, és tesiből egy négyest. Huszonegy méterre dobtam a kislabdát. A bringa ülése még mindig nem jó, a vázon ülök, a fékekkel is van valami gond, pedig vadiúj a patkófék. Apád, majd megnézi, tudod, én nem foglalkozom ilyesmivel, tökfőzelék van fasírttal, és hoztam kecsketejet is, azt úgy szereted. Szeretem.



Anya hamar lefekszik aludni, főleg hétköznap, hatra már a gyárban kell lennie. Nagy főzőüstökben készítik az ebédet, hatalmas fakanalakkal, méteres lábosokban tálalják. Anyának mindig ételszagú a haja, pedig hord fejkendőt. A többi néni is hord, Cili néni a főnökasszony, ő hordja haza a legtöbb ételt. Este van, anya már alszik, Anni a parkban lófrál a haverokkal. Semmittevő semmi idő. A csillagok lassan felkúsznak, az égre a betonerdőben elhalkul a lárma, csendesebbé válik az élet, kigyúlnak az ablakokban az esti fények. Andrisnak van egy szokása. Több is van, de ezt sokszor gyakorolja. Amikor már mindenki lefeküdt, kilopódzik a konyhába a távcsővel és felül az asztal tetejére, egész közel az ablak pereméhez. Nagy, széles kockaablak, jól belátható innen a szomszédos házak ablaka. Túl közel nem ül, félelemkeltő ez a hét emelet, amely alatta van. Széles panoráma kép, ezernyi ablak, világító mécsesek. Szemben a Kőszegi család, éppen vacsorához ülnek, az Ági osztálytársa, nagyhangú ostoba lány. Alattuk kettővel az író bácsi és a felesége. A szobában ülnek és tévéznek, arcuk visszfénye sápadtan tükröződik vissza. A közértes Klári? Vajon mit csinál? Harmadik emelet, balra, a zöld függönyös lakás.



A fojtogatás, a lárma először fel sem tűnt neki, a lányt a konyhából látta a szobába bemenni, veszekedésnek, kiabálásnak nyoma sem volt, persze amúgy sem hallatszott volna el odáig. A pofon viszont egyértelmű volt, és az a látvány is, ahogy Klári a földre zuhant. Kiesett kezéből a távcső, az asztal megreccsent alatta. Egy percig szótlanul ült, sohasem látott még ilyet. Veszekedést már igen, apa is ordít anyával, de sosem emelne kezet rá. Azt gondolta ez másokra is igaz, maró félelemmel töltötte el a felismerés. Veszélyt érzett és tehetetlen dühöt. Cselekvésképtelensége a félelem érzet csökkenése után megszűnt, új erőre kapott benne a gondolat: Klári veszélyben van. Az én Klárim. A mi Klárink. A közértes Klári. Talán ha nem ismerné, nem aggódna, talán a pofon sem lenne igaz. Felkapta a kukkert és újra az ablak felé irányította. Időközben a szobában lekapcsolták a lámpát, csak a konyhai kislámpa fénye világította meg a lakást. Nem értem, nem értem, mormolta, hol van, hol van. Sziluetteket vélt csak felfedezni, és fellobbanó mozdulatokat. Dulakodás is lehet, játék is, szerelmi civódás. Nesze neked aggodalom. Már látta a hírekben a nevét. Veres Andris, általános iskolai tanuló tegnap este egy családi drámának volt szemtanúja. Hatalmas pech hogy csak a tragédia beállta után tudta értesíteni az illetékes szerveket. A harmadik emelet tizennyolcban S. Klára egy tettlegességig fajuló vita során az életét vesztette. Huszonhárom éves volt, előtte állt még az élet. Ha a kisfiú szólt volna valakinek, bárkinek akkor talán megmenthető lett volna az élete. Szegény lány, borzalmas tragédia, a temetésről a család később intézkedik. A lány gyilkosát, D. Gézát a rendőrség őrizetbe vette.



Nem ez nem lehet, az ő nevét nem olvashatják az újságban. Úristen. Leugrott az asztalról és anya szobájába rohant. Anya, anya kelj fel, az a lány veszélyben van, talán már meg is halt. Anya kelj fel gyorsan. Két perc, öltözés, papucs, mi van, mi van, biztos rosszul láttad, nagybátyád ott lakik felettük pár emelettel, a múltkori kártyapartin ők is jelen voltak, mindenki úgy látta jól megvannak. Verés lesz a vége, ha nem mondasz igazat, ráadásul leselkedsz mások után, ezért is számolunk. Lift, harmadik emelet. Egy csöngetés. Csend. Kettő. Csend. Három. Igen, tessék. Elnézést a késői zavarásért, de minden rendben maguknál? Tudniillik a fiam látott valamit az ablakból. Mit láttál? Hogy maga fojtogatta. Leskelődsz utánunk? Tudom, hogy tavaly is meglested Klárit napozás közben. Meglested, fiam? Meglestem. Csak érjünk haza. Szóval minden rendben? Klári, gyere már, ez a fiú a szemközi házból leskelődik utánunk, és a mamája kérdezi, hogy minden rendben van itthon?



Lassan mozgott, mint aki nagyon fáradt, mint aki nagyon törődött. Pongyolában volt, talán már az esti lefekvéshez készülődött. A szobából jött ki, ott ahol András elesni látta. Mikor meglátta a fiút mosolygott. Zacskós fiú, te vagy itt? Jó estét, minden rendben Gézával próbáltunk. Színész, jövő héten az Othello-t próbálják, segítettem neki a karakterben. Igen, a féltékeny Othello, én játszom, nem a Nemzetiben és nem a nagyszínpadon, de fontos darab. Épp a fojtogatós jelenet, ugye? Az is Andriska, meg a többi, menj haza Andriska, menj haza, és ne leskelődj, ne járj utánam. Sajnálom elnézést, sokat fantáziálgat ez a gyerek. A minap is hajónak képzelte a megállóban a buszokat, magát meg hajóskapitánynak. Kamasz, kamaszodik anyuka, menjenek haza, látják minden oké. Szép estét. A lift nehezen jön, anya bosszús. Papucsban, neglizsében, kibomlott hajjal felette pislákoló neonfény. Kapsz, ha hazaérünk, ne félj. A kukkert meg elveszem, nincs több leskelődés, milyen dolog ez, csak a bajt csinálod itt nekem. De, anya, de anya. Hallgass, Andriska.



Pár hét és vége a sulinak, a nagyszülőkhöz megyek nyaralni vidékre, majd zenetáborba. Hegedülök, a szolfézs nehezen megy. Mézbarna szín hangszerem van. Nem a sajátom, az iskoláé, de szépen szól. Az udvaron fociznak a srácok, én olvasok. Winnetou és Old Shatterhand testvérek, és az indián nép segítségére vannak a barbár fehér emberek ellen. Sokszor elszívják a békepipát, lehet megszokásból. Anya még mindig ugyanazzal a busszal érkezik haza, a kórházba sok beteg jár ugyanúgy és még több mentőautó. Egy hónapja hogy Klári meghalt, sokan ott voltak a temetésén. Mi csak később tudtuk meg a bácsihoz küldött át anyu a dédi szemcseppjeiért, akkor olvastam a liftben. Sárosi Klára elhunyt május huszonnyolcadikán, élt huszonhárom évet. A temetésről a család gondoskodik. Mi történt? A Géza volt, az az állat. Megfojtotta szegényt. Hogy senkit sem figyelmeztetett az a lány hogy veszélyben van. Megdöbbentő. Olyan szép volt, és kedves. Mindenki szerette, meséli mellettem a liftben, utazás közben az egyik asszony a másiknak. A hetedikre megyek, ők előbb kiszállnak. Magamra maradok, a fejem felett vádlón vibrál a lámpa. Megsimogatom a kiírást, még egyszer elolvasom, ami benne áll. Fejemben visszacseng a két nő beszélgetése. Könnyezni kezdek, levegőtlen présben fuldoklom. Tagjaim ernyedtté válnak, izmaimból minden erő elszáll, összeroskadok. Mire felérek, a nyolcadikra már zokogok. A liftajtó kinyílik és a belépő gyerekek egyáltalán nem értik, hogy miért sírok olyan nagyon. Azt hiszem felnőttnek lenni nagyon veszélyes dolog.