Önéletlányaim - Hármasszámú

Regina

Dóri után majd félévig pihenőt tartott a szívem és a libidóm. És nem is vágytam senkire. Aztán, 1990 nyarán megismertem Reginát. Regit, Regust. Anyáéknál, a Cérnagyárban voltam nyári munkán, a Bella néni unokahúga volt a Regina. Alacsony, erős, feszes combú, izmos vádlijú lány. Anyukája korábban Újpestben talajtornázott, egész a válogatottságig vitte, de aztán férjhez ment egy erdélyi ügyvédhez. Regi olyan kis hercegnő típus volt. Barna, vállig érő haj, mandulavágású szemek, azok is barnák természetesen, és az elengedhetetlen szépségpötty az ajka felett. Voltaképpen abba szerettem bele. Meg a nevetésébe. A tekercselőben láttam meg először, azt hiszem éppen kiöntötte a felmosó vizet. Csodás, mesébe illő pillanat volt. Senkinek nem állt még ilyen jól a koszos víz, mint neki. Rám nézett, nagy csodálkozó szemekkel, aztán sarkon fordult és elcsattogott a fém vödörrel. A haja fel volt tűzve, és olyan fejkötő alá bujtatták, mint ahogy a többi munkásasszony viselte. Kötelező volt így viselniük, fel kellett fogni a hajukat. Regi volt a második távkapcsolatom életemben. Mert Regina is vidéki lány volt. Mit vidéki. Erdélyi. Kolozsvárról érkezett, és a nyarat töltötte Bella néninél az öccsével, akit később volt szerencsém megismerni. Egy igazi kis bajkeverő csibész volt, utáltam. Reginának hétfő délelőttől, csütörtök estig udvaroltam, míg végül eljött velem randira. Az udvarlási kellékeim a következőek voltak:
- Egy Edda kazetta, Szaga van MC, 1988
- Egy darab piros alma
- Kettő darab Túró-Rudi (bármennyit megbírt volna belőle enni)
- Egy sztriptízes toll (ezt csak megmutattam, mert nagyon izgatta a fantáziáját)
- Egy sárga színű hajcsat


De a terv és a kitartó ostrom bevált, Regina randizott velem. Ő volt az első lány, akit moziba vittem. Szülői engedéllyel persze. Park moziba. Anya vitt el minket autóval, majd ő is jött értünk. De legalább magunkra hagyott minket a mozi idejére. Ciki, de csak a 101 kiskutyát adták aznap, reménykedtem valami felnőttesebb filmen, de az Istenek nem álltak mellém. Ő viszont nagyon élvezte, végig nevetett az egész film alatt. És szerencsére még nem látta. Odaát akkoriban nem volt divatban amerikai rajzfilmeket vetíteni. A testi érintkezés viszont vele ment a legnehezebben. Ultra konzervatív lány volt. Csók, ugyan, badarság. Azt nem szabad. Tapizás? Teljességgel kizárt. Szájra puszi. Esetleg. Az óta tudom milyen ízű a Túró-Rudis szájra puszi. Finom. Júliusban ismerkedtünk meg, ő augusztus végén utazott haza, addig voltaképpen a barátnőmnek mondhattam, bár a kettesben, közösen eltöltött idő nem rúg túl nagy óraszámra. Sajnos sokat kellett pátyolgatnunk a debil öccsét. De legalább kiélhettem nevelési hajlamaim a kis csávón. Ahogy apától láttam, beleállni kicsit egész törzzsel, lábfej kissé elfordul és indul a tockos. Olyankor mindig megnyugodott egy kis időre. Egy nagyon kicsire. Az utolsó nap, búcsúzáskor bedughattam a nyelvem Regina szájába, olyan fél-csók jelleggel. Finom, húsos, játékos nyelve volt. Láttam a szemén, hogy belül sajnálja, hogy ezt korábban nem csináltuk. Ez elégedettséggel töltött el. Az óta is elvileg ez megy a legjobban. A csók. Szóval, ez a hármasszámú leányzó története. Regina után elmondhattam, hogy hódítási vágyam és eredményességem már országokon átívelő tendenciát mutat. Regivel vágtam fel és dicsekedtem a legtöbbet a haverok előtt. Irigyelték, hogy erdélyi csajom volt. Azt hitték, ez valami más, valami egyéni, valami misztikus dolog. Pedig, dehogy. Ugyanolyan kamasz szerelem volt ez is, mint a többi. Gyors és gyermeteg.