Eszter
"Tuggyukki" után majd egy évig se kép, se hang. Ja, az első szerelem nagyon tud fájni. De nem annyira, hogy ne eressze ki a béklyóból a libidóm egy kis időre, így 94' őszén úgy gondoltam, hogy itt az idő komolyabb vizekre evezni, és hódítani, bódítani újra. Olyan jól ment korábban, hátha. Ez egy nagyon durva időszak volt, szinte mindennap valamelyik szórakozóhelyen rohadtunk a srácokkal. Én leginkább a Közgáz pincét kedveltem, ami ekkor igazán jó hely volt, és hét napból, ha jól emlékszem hat napot nyitva tartott, és még hétfőn, kedden sem voltak kevesen éjszakánként. Nem mellesleg egy nagy VBK 110 Ft-ba került. Jeggyel együtt bebasztam egy ötszázasból. Szép idők voltak, de még milyen szép. A pince remek terep volt a csajozáshoz. Gimnazisták, egyetemisták, munkába járók vegyesen jártak ide, de a törzs mindenképpen a fiatalok, a nagyon fiatalok, a velem korúak közül került ki. A nagyterem tánctere nagy volt és kényelmes. Elején, végén kisebb színpadféle, középen boltíves oszlopok fogták közre a táncteret. A zene hangos volt, és ha belépett ide az ember, minden porcikájából útnak indult a boogie. Csodaszép lányok jártak ide, hamvas kis nimfák, semmi műviség, semmi felvett póz, szépek voltak, kedvese, jókedvűek. Így visszagondolva talán Eszter volt az egyik legintelligensebb barátnőm. Ez is hozott össze minket. A kis teremben, a karaoke után. Én mindig a Kovács Áronnal énekeltem versenyt (idézőjelben), ő Bon Jovi számokban volt nagyon jó, én a Queent erőltettem, kisebb-nagyobb sikerrel. Whatever. A lényeg, hogy itt ismerkedtünk össze. Volt már bennem rendesen, amikor kiszúrtam. Egyedül üldögélt, lábát finoman keresztbe tette maga előtt, és állandóan a halántékét simogatta finom, puha, fény fehér ujjbegyével. Mint egy unatkozó szupermodell. Nagyon komolyan szép lányok jártak a pincébe, igazi Mekkája volt ez a csajozni vágyó fiatalembereknek. Eszter volt az első olyan lány, akitől többet is akartam, aki egyszerűen elsőre lepattintott. Szó szerint elküldött a fenébe. De valahogy mégsem vettem ezt annyira zokon, lehet, azért mert rendesen be voltam rúgva. Egyébként ő is. Átültem egy nem messze lévő asztalhoz, és vártam. Nem telt belé tíz perc, odaslattyogott, és bocsánatot kérőn leült mellém, majd beleivott a piámba.
- Ma szakítottam a barátommal, két évig jártunk. Első szerelem, ő volt nekem az első.
Én klisészerűen elsütöttem a Tanúból vett ideillő poénom, amit akkoriban sokat használtam:
- Az élet nem habos torta, Pelikán elvtárs...
Be szokott jönni, de ekkora hatása sohasem volt még, amit Eszterre gyakorolt. Akkorát nevetett, hogy lefordult a székről és szó szerint seggre ült. Hihetetlen sikerem volt, még ha nem is saját kútfőből termett a gondolat, de lopni tudni kell. Aztán már ment minden könnyedén, sínen voltunk. Kiderült, hogy idén érettségizik, és a Képzőre megy, festőművész lesz. (Egyébként így is lett, ma Skóciában él, boldog családanya, emellett kiállít és a város is rendel tőle szép számmal munkákat) Nem volt még őelőtte olyan igazán tehetséges barátnőm. Persze, mind jó volt valamiben, de hogy valamilyenfajta érzékük lett volna a széphez, ének, zene, tánc, nem gondolnám. De Eszter zseni volt. Amikor elsőnek megmutatta a rajzait lementem hídba. Apám. Vadállati volt. Többféle stílust vegyített, így kapott egy olyan formai elegyet, amiben nagyon jól érezte magát és végül ebből kiforrott a saját stílusa. Nem ismerem a festészeti stílusokat, de a naivak és formalisták közé sorolnám, úgy félúton valahol a kettő között. A rajzok, amiket rólam készített később máig maradandó emlékek. (egy kép mindig velem van, bárhol legyek is a világban, ez a kép, ez a rólam készült kép társam lett a bajban, a vigasságban)
Eszterrel zseniális volt a szex. A szex alapja a jó összhang és a kíváncsiság. No, ebből egyikünkben sem volt hiány, így bátran fedeztük fel, hogy mi a jó a másiknak. Brutálisan jó volt vele. Olyan ruganyos, atletikus termet volt, hogy úgy kúszott-mászott a kezem között, mint egy folyami angolna. Csodás emlékek. Aztán egyszer vége lett. Fél év mámor és gyönyör, tenger szerelem. Aztán snitt, forgatókönyv vége. Hogy miért? (két hónapra kiment Angliába és ott megismerkedett egy sráccal, egy festő sráccal, aki nagy hatással volt rá, ez is ok volt, de ezt csak később tudtam meg, hasonló a hasonlót, ugyebár) Én úgy értékeltem végül a helyzetet, hogy nem tudtunk együtt fejlődni, vagy ki-ki másképpen. Rá is untunk egymásra kicsit, ez az igazság. Nem annyira voltunk mi egymáshoz valók. De amit akartunk elvettük a másikból. Amire szüksége volt meg odaadtuk. Ő az a lány, akit ha ma megkeresnék, boldogan, szívesen fogadna, és nyílt szívvel érdeklődne, hogy mi a sorsom, mi hír felőlem, mi lett belőlem. Mi lett az álmaimmal, a vágyaimmal. Mi lett? Köszönik, szépen megvannak. Élnek, virulnak. Akár ez a kis ceruzarajz a falon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése