Melinda
Anna a májussal távozott, Melinda az augusztussal érkezett. Igen, a nyarat voltaképpen nem csajozással töltöttem. Leginkább falun, keresztanyáméknál. Szerettem náluk, sok volt a velem egykorú gyerek. De azt hiszem egyébként, hogy ez volt az utolsó nyaram ott. Valahogy július végén jöttem haza, és akkor már javában lázban égtek a srácok. Diáksziget, bazd meg! "Két hét együttlét" Kurvára ott a helyünk cimbora! Mondta, üvöltötte ezt a fülembe két tejfelesszájú, nyúlánk, rocker- forma kamasz fiú. Mert mi bizony rockerek voltunk. Kőkeményen. Az Eddát meg a Piramist anyatejjel szívtam magamba, mint egyfajta bölcsességet. Akkor már rutinos koncertlátogatók voltunk, több nagyobb belső és szabadtéri rendezvényen is részt vettünk, nem tűnt nagy dolognak elkérni magunkat a szülőktől és bevetni magunkat az óbudai Hajógyári-sziget izgalmakkal teli zöldellő dzsungelébe. Így is történt, kaptunk három nap kint létet a szülőktől, mindezt úgy, hogy Laca apja is velünk tartott. Felügyelet felügyelő. Amúgy meg szerettük István bá-t, jó arc volt, piált keményen, de mellette meg baromi okos fazon volt, mérnök, meg tanított a Műegyetemen is. Történelmi év volt ez akkor, mert ez volt az első Diák-sziget fesztivál. Annyira családias volt az egész, hogy az ma már történelem. Jó, ha volt összesen hat színpad, azon váltakozó minőségű és mennyiségű zenék, külföldi sztárok, ugyan. Viszont a magyar élvonal szinte teljességében. Én már akkor bőven az alternatív zene felé tendáltam, így amikor először élőben láthattam a PUF-ot, szinte földbe gyökerezett a lábam. Hatalmas volt. A tömeg is. De én mégis észrevettem őt. Rőt, valótlan piros színű bársony nadrágot, zöld felsőt és sárga sálat viselt. Hosszú, szőke haja fürtökben omlott vállára, valószínűtlenül kék szeme szinte villanón fel-fellobbant a sötétben. Nagyon szép lány volt a Melinda. És nálam jóval magasabb. Az egyetlen nőm, aki a hóna alá tudott csapni. Ez így persze nem igaz, de jó tíz centi magasság különbség volt a javára. Bánja kánya. Ott egye meg a radai rosseb. Vagy valahogy így. Ebben a korban még nem törődik ezzel az ember. Még a nők sem. Vagy talán nem. Mindegy, Melinda nem. Közlékeny volt, nyitott, gátlások, kínos intermezzók nélkül zajlott le az első beszélgetés. Vettünk egy üveg bort, nagy mágus volt a csaj, ő mutatta nekem hogyan kell kivenni úgy a dugót, hogy nincs nálad nyitó. Tudjátok, a finoman fának döngölős sztori. Az apja séf volt a Hiltonban. A meleg vagy a fáradtság miatt, de én úgy berúgtam attól a bortól, amit ittam, hogy ihaj. Melinda meg volt a csuhaj. Igen jól éreztük magunk.
Mellettünk hömpölygött a Duna a végtelenbe, mi tapicskoltunk benne, bele lógattuk a lábunk. Fürödni azon az estén, úgy emlékszem nem fürödtünk. Viszont esztelen smárolásba kezdtünk. Most végre hasznosíthattam a Rebekától szerzett tudást, technikát. Sosem alélt még nő tőlem el azelőtt, de Melinda megtette. Vagy fogjuk ezt is a borra? Mindegy. Jó volt. Tényleg nagyon jó. Amíg tartott a sziget, amíg tartott a fesztivál. Mert ennek mindig varázsa van, a kint létnek a szigeten. Legalábbis volt. Vannak olyan évek, hogy szinte semmire sem emlékszem, mit, hogy, hol csináltam a Szigeten. Ez is hozzá tartozik. De erre az évre pontosan emlékszem. Ekkor vesztettem el a szüzességem. Na, nem úgy! Sziget fesztiválozásilag. Ez, de szép szó. Szóval, úgy. A három napból végül öt nap lett, mi Melindával hat napig jártunk. A Sziget után egy nappal találkoztunk a Várban. Kinti randi, életszerűen, külső tényezők nélkül. Na, ez már nem működött. Valahogy eltűnt a varázs. Már nem találtam olyan szépnek sem őt, sem így együtt, magunkat. Ormótlan óriásnak tűnt mellettem, én meg karattyoló kerti törpének. Már a bor íze sem volt a régi. (second bornyitás művelet, a rézágyúknál, lehet bronzból öntötték őket, hommage á Gábor Áron) Semmi sem klappolt. Fájt, de ez volt az igazság. Olyan lehangoló, amikor ez kiderül. De érdekes mód minket pont ez volt az, ami felvillanyozott. Amikor kiderült, hogy a kinti életben nincs egymáshoz közünk, és túlléptünk a belső dac okozta sirámokon, egész jól kezdtük magunkat érezni. Sőt, nagyon jól. Kemény oda-vissza tapizásba torkollott az este, és a többi. Illem, jó modor lányok...(tudom, hogy baromi kíváncsiak lennétek mi történt, de egy férfi erről hallgat)Ja, annyira azért nem. Szex nem volt. Még vele nem. No, de minden más egyéb igen. Very good, Mylord, ahogy Stokes mondja Lord Meldrumnak. Tényleg az volt. Melinda volt számomra az őrjítő magasság, amit pusztán a kisugárzásommal, a humorommal, a fellépésemmel oly könnyedén megmásztam. Mármint nem őt, hanem a szituációt. Azt hiszem pont az ilyen kapcsolatra írta ezt anno a rímfaragó kisiparos: "Jó volt, szép volt, de köszönöm, ennyi" Köszöntük egymásnak, ennyi volt. Este tíz körül már a Deákon vártam a metrót. És akkor megpillantottam őt, az egyik ócska műanyag padon ült. De ez már egy másik lány, egy másik történettel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése