Presszó

Presszó, presszókávé, presszózás. Egy letűnt kor ideái. Manapság már nincsenek klasszikus értelemben vett presszók. Van helyettük persze sok minden más. Kávézó, teaház, kocsma, pizzéria. A százforintos lebujoktól a cirádás tálon felszolgált osztrigáig minden létezik. De a presszók eltűnőben. Mi is az a presszó? Viszonylag könnyen meghatározható. Az ember lakóhelyéhez közeli italellátó egység, nem túl flancos kivitelben. Fontos a jó ár és a gyors, baráti kiszolgálás. A fő termék természetesen a kávé, de ugyanolyan erősséggel esnek latba az egyes szeszes italok is a fogyasztásnál. Az elfogyasztott italokhoz, ételként szendvics vagy pogácsa dukál. Nos, ez a presszó, értelmezésileg, helyrajzilag. A presszókban sok a törzsvendég, a személyzet, a tulaj általában névről ismer mindenkit. Így van ez Sas Tamás, 1998-ban a mozikba került, nagysikerű filmjében is. Mert ez a film országos siker volt. Talán nem is azért, mert jó helyen volt, jó időben, hiszen a történet és a figurák ugyan a jelent élik, de voltaképpen nem egy születő kor gyermekei. Inkább a múltból átmentett, átszenvedett történeteiket élik újra és újra át. Természetesen nem emberi roncsok ők, sőt, saját idealizált személyiségük voltaképpen nagyon emberközelivé, szerethetővé teszi őket. De a történetről egy picit később. Inkább mozduljunk el a rendezői szándék felé. Két alapgondolatról vagy éppen alap problémáról kell beszélnünk. Az egyik a történeti hitelesség. Ez ugye a szellemi vonal. A nehezebbik pálya. Sas finoman lavírozik ebben az útvesztőben, ügyesen veszi elő a kalapból a történetvezetés elemi szálaihoz rendelt képi világot. Akkor a képi világról. Ez a probléma fókuszpontja. Hiszen ez a film voltaképpen egyetlenegy kameraállásból van felvéve. A szereplők vagy be, vagy kimozognak a képből, de a kamera mozdulatlan marad a film nagy egészében. Ennek a technikai elemnek a megoldása, a jó megoldása, kulcsfontosságú. Sas saját bevallása szerint három hétig próbálgatta a megfelelő helyet, felvevő szöget, több száz kameraállást kipróbált, mikor a filmben alkalmazott pontra rátalált. Ezúton is dicséret illeti őt, nem volt ez elveszett munka, a kamera remek szögből mozgatja a figurákat. A másik fontos tényező, a szöveg, a forgatókönyv. Szeretek nagyokat csodálkozni, és meghajolni az alkotók nagysága előtt, ha belefutok egy-egy jobb szövegbe. író ember lévén pontosan tudom, hogy sokszor milyen nehéz küzdelem egy adott térben, helyben és időben egy adott térben, helyben lévő történet pontos (szakmailag pontos) megalkotása. Le a kalappal Németh Gábor és Sas Tamás előtt, a Presszó című film szövegkönyve fantasztikusan jó. Nem különben a karakterek. Amilyen minimál a film formai világa, olyan nyitott terekbe érkeznek és érkeztetnek a jellemek. A történet magját három nő egymással való kapcsolata képezi. Három barátnőről van szó. Az ő törzshelyük (is) ez a presszó, ahol a cselekmény végbe megy. Az ő köznapiságuk, naivitásuk, szószátyárságuk, élni tudásuk mozgatja a történet egyéb szálakon futó elemeit is. Három különböző karakter, szinte azonos életérzéssel. Bori, az elvált értelmiségi, aki folyton önértékelési gondokkal küzd (Fullajtár Andrea remek alakításában, akibe ezen film alapján nem kissé beleszerelmesedtem, és e szerelem az ilyen attitűddel rendelkező hölgyek iránt az óta is tart), a komolyabb gondolkodású Anna, aki gyermekét egyedül neveli (Söptei Andrea), és végül Dóri, a kozmetikusnő, aki úgy szereti élvezni az életet, ahogy van (Kecskés Karina tökéletesen hozza a karaktert). Az ő találkáik révén nyerünk közelebbi bepillantást ennek a belvárosi presszónak a mindennapjaiba. Természetesen a remek dialógus, a szöveg tengernyi lehetőséget ad a bonyolításra, amivel a rendező remek érzékkel él, és nem visszaél. Ez nagyon fontos. Sas figyel arra, hogy ne menjen bele vállalhatatlan döntésekbe, történeten kívüli szellemi fantazmagóriák felesleges megjelenítésébe. Bár a film költségvetése igen alacsony számot mutat, mégis a felvonultatott színészek száma és a színészi munka, színészi játék nagyon magas színvonalú. Látható, hogy egy szakmai és szellemi közösség együttes munkájának eredménye lett ez az alkotás. Kisebb szerepekben is olyan nagyságokat látunk, mint Máté Gábor, Lázár Kati, Benedek Miklós, Rajkai Zoltán vagy éppen Bán János. Az ő játékuk teszi igazán mély érzésűvé, a pályakezdő színészek által játszott alaptörténetet. Sok idő telt ez a Presszó forgatása óta. A pályakezdő színészek, színésznők az óta országos ismertségre tettek szert, sőt, van, aki közülük több díjnyertes film alkotója, rendezője. (Hajdu Szabolcsról beszélek, aki a filmben Dóra nemtörődöm, drogos öccsét játssza) Más vonalon elindulva, a magyar tévé nemrégiben egy több részes sorozatot is műsorra tűzött ennek a filmnek az alapötlete során, kissé modernizált elemekkel. Tehát, ez a stílusteremtő alkotás beitta magát az emberi lélekbe, sokszor ott motoszkál a fejekben, a maga egyszerű, őszinte mivoltában. Jó lenne, ha Sas Tamás egyszer még vissza tudna térni az ilyen alkotásokban tevékenyen részt vevő valamikori önmagához. A film a modernkori magyar film egyik kiemelkedő alkotása, igazi unikum, aki teheti, ne hagyja ki. Pár száz forintért fellelhető egyes nagyáruházak DVD turkálóiban. A legolcsóbb módja ez az értelmes, tartalmas szórakozásnak.