Ha lenne... (Hommage á Cinema Paradiso)

Ha lenne házam, mozi lenne
öreg, szélfútta lak
csepp ajtóval, csepp ablakkal
közepén kies ganggal

kis mozimnak, ha tehetném
égszínkék tetőt álmodnék
színe lenne, mint az ég,
csakis ilyet álmodnék

a jegypénztár meg fából lenne
tikkfa törzsből, úgy ahogy azt teremtette
énnekem a Jóisten, a Jóisten
ajándékul adta nékem, mert kértem

és a székek, szintén kékek
néhol vörös posztót fednék rájok
hogy amikor köztük végigjárok
finom ujjal símitsam, finom ujjal simítsam

és fent a gépterem, hangos, mint a menny, üzen
zakatolva egész nap, peregnek a tekercsek
mindegyiket én fűzöm, mindegyiket én őrzöm
senki másnak, csak magamnak, megőrzöm

szemben lenne a színes vászon
szertefutna minden álmon
rajta a sok filmszalag, mint ahogy a fény szalad
mint ahogy a fény szalad, szélvirágos szemembe

nem kérek, én látod, sokat
csak a mozit, kicsiny otthonomat
add meg nékem, te kedves Isten
házat fölém jóságod kerítsen

mert nem lehetek addig boldog
míg ezernyi ember topog fel s alá
keresve egy régen elfelejtett szót, egy mondatot
a hangot, melyet csak filmvászon dalol

énekelve, szépre kellve
ingyen adnám, amit lehet
s nem árulnék sem jegyet, sem bérletet
mert így örül az, ki tőled kérhetett

keríts fölém rég nem látott képeket