Amerikai história X

Rasszizmus: olyan gondolkodásmódot jelent, amely az emberek külsejében megfigyelhető eltéréseket kiemeli, ezekhez morális, társadalmi vagy politikai különbségeket rendel hozzá, és az így létrehozott csoportok között – feltételezett tulajdonságaik vagy értékeik alapján – hierarchiát állít fel


(forrás: Wikipédia)

Az erőszak, erőszakot szül. Létezik ennél ősibb törvény, meghatározás, tézis? Talán nem. Hiszen Káin is erőszakot követett el Ábelen, ezzel érvényesítve uralmát, hatalmát testvére felett. Az erőszak hatalom, de egyben rávilágít gyengeségünkre is, mert túlzottan öncélú. 1998-ban a mozikba került egy film. Egy film az erőszakról, vagy inkább az erőszak természetrajzáról. A címe: Amerikai história X. Hogyan lehet egy történet névtelen vagy nemtelen, csak úgy X-el jelölni? Mert nem önmagáról a történetről szól, hanem a történetben rejlő hatás mechanizmusokról. A kilencvenes évek volt az első olyan évtized, amikor az Egyesült Államok (vagy leginkább ő) már képes volt beszélni a határain belül zajló, az egyes népcsoportok között fellépő konfliktusokról. Vagy alapvetően az erőszakról. A mintaállam illúziója semmivé foszlott, szinte egymás után kerültek a mozikba az ehhez a filmhez jellegében vagy témájában hasonló alkotások, Született gyilkosok, Veszélyes kölykök stb. Azért hasonlóak mert a "fehér" ember oldaláról közelítik meg a választott témát, a főhősök alapvetően faji jellegüket tekintve homogének. Persze a probléma, amivel szembesülnek már nem ilyen egységes. A Született gyilkosok egy haraggal és dühvel átitatott véres szatíra a fennálló rend és rendszer impotenciája ellen, míg a Veszélyes kölykök, egy lokálisabb, helyi problémát vesz célba, leginkább a faji alapon megkülönböztetett társadalmi státusz rögzült viszonyait vizsgálja. Témájában, jellegében, sokkoló képeivel az Amerikai história X megy a legmesszebb. A téma alapját tekintve itt nincs mellébeszélés. A történet azt beszéli el, amiről hivatott értekezni és értelmezni. Hogy ez a nagy massza, amiben az amerikai polgár él, már-már forráspontjához érkezett, és mint egy vulkán az ezer éves álomból, fel akar ébredni. Számtalan náció él, alkot, küzd az Államokban. A nagy amerikai álom hazugság kabátja sok millió embert arra késztetett, hogy az Egyesült Államok legyen választott hazája. Ez persze némely esetben sikertörténeteket is hordoz magában, ezt a propaganda (telekommunikációs) gépezet szépen kiteszi a kirakatba, de alapvetően hatalmas néptömegek élnek a napi megélhetés szintjén, vagy már az alatt. Nem véletlen, hogy a bűnözési ráta egyre csak növekszik, és nincs egyelőre olyan rendi intézkedés, törvényi csomag, ami ezt megállítaná. Természetesen nem véletlen, hogy a bűnözők nagy része a szegényebb népcsoportok közül kerül ki, és jó részük afro-amerikai vagy bevándorló családok gyermeke. Ez ok-okozati törvényszerűség, csak felső irányítással lehet tenni ellene, ez pedig egy idealizált képhez vezet, egy olyan társadalomhoz, ahol mindenkinek van munkája, tisztes megélhetése. Sajnos ezek a nagy, modernkori demokráciák nem erről szólnak. És nem csak a tengerentúlon, hanem itt, az óhazában is. De térjünk rá a filmre és a film lényegi elemeire. Derek Vinyard egy tisztes, sokgyermekes fehér bőrű amerikai család legnagyobb gyermeke. Okos, intelligens, jóravaló fiú. Apja tisztes állást visel, tűzoltó. Anyja, Doris (Beverly D’Angelo megkapó játékában), értelmes, tiszta szívű, mély érzésű, a családi tűzhely melegét őrző szerethető személyiség. Ez persze egy flashback kép, mert a valóság már jóval túlmutat ezen az idealizált képen. Derek Vinyard (Edward Norton Oscar-díjra jelölt, hiteles, korszerű, új értelmet nyerő alakításában) huszonéves, fehér bőrű amerikai állampolgár és neonáci. (A neonácizmus (vagy magyarosan újnácizmus) a III. birodalomban megvalósult nemzetiszocializmus (nácizmus) újjáélesztésére, vagy egy nagyon hasonló ideológia életre hívására törekevő politikai mozgalmak ideológiai gyűjtőneve a második világháború után. Nem azonos az újfasizmussal, bár sok hasonlóságot mutatnak., forrás: Wikipédia) Tehát, egy olyan ifjú, aki a társadalmat és ezen belül a hatalmi csoportokat teszi felelőssé azért, mert a saját faját, fajtársait hátrányos helyzetbe hozza, az olyan csoportok ellenében, akik szerinte nem egyenlő mértékkel osztozhatnának az ország javain. Mindemellett a tényleges büntetést és a dühét a nélkülözni kényszerülő népcsoportok ellen fordítja. Voltaképpen a Hitleri nácizmus modernkori típusát valósítja meg, különösebb társadalmi támogatottság nélkül, alapvetően a helyi viszonyok rendszerében működteti részvételét, aktívizmusát. Természetesen Derek nem szellemi vezető, hanem egy ideológia pontos és precíz tanítványa, és a tanokban szereplő útmutatások precíz végrehajtója. Az eszme mögött mindig van egy szellemi vezető, aki a háttérből irányítja a szálakat. Itt ezt a szerepet az ideológia fő szónoka, Cameron Alexander (Stacey Keach) vállalja magára. Ő az, aki neonáci csoportot szervez a csalódott fehér bőrű fiatalokból, és ő az, aki az erőszak kényszeres hatalmát Derek kezébe adja, a szellemébe plántálja. Ő az igazi gyújtópont a filmben.

Derek fiatal és erős, határozott jellem. Ereje teljében van, szellemi teljesítőképessége csúcsán. Ezért nem meglepő, hogy hajlandó kiszolgálni ezt az ideát, és a szolgálatába állni, csapatokat szervezni az idea és faj védelmére. Pláne egy olyan élménnyel a háta mögött, hogy a város feketék lakta részében tűzoltó apját valaki meggyilkolta. Nincs bizonyítva, hogy ki, de Derek mindenképpen a város színes bőrű lakosai között tudja apja gyilkosát. Ezeket a képeket, jeleneteket Danny, a kisebb fiú (Edward Furlong precíz, pontos, felnőtt játékával) visszaemlékezéseiből látjuk viszont, és nem azon a ponton, amikor megtörténnek az események, hanem akkor, amikor a múlt újra jelenné kíván válni. Mert Danny csodálja a bátyját. Csodálja a nagyságát, erejét, határozottságát. Olyanná akar válni, mint ő, olyan hatalmassá, támadhatatlanná. Alá is támasztja ebbéli kívánalmát a gimnáziumban egy a Mein Kampf-ról készült házi dolgozattal. A dolgozat nagy felháborodást vált ki a tanári karban és a fiút a dolgozat újraírására kényszerítik. Természetesen más témában. A téma, amit kap ez: Amerikai história X, azaz Derek Vinyard múltja és jelene. A bátyja életútja az erőszak függvényében. A dolgozathoz épp kapóra jön Derek szabadulása. Három évet ült börtönben azért, mert a házuk előtt végzett két színes bőrű betörővel. Danny saját bevallása szerint is, ha nem úgy tanúskodik, hogy bátyja önvédelemből tette, amit tett, a bátyját halálra ítélik. A film pontos jelenetsorral követi végig a bestiális gyilkosságot. Egészen messzire merészkedik a jelenetsor, szinte a húsba vág, ahogy a fiatal férfi az őrület határán védelmezi saját ideológiája mögé bújva védettnek hitt erkölcsi, etikai fölényét. De Derek ma szabadul, és minden olyan lesz, mint régen, lesz, aki védelmezze a családot, a környéket, az otthont. Danny ezzel az érzetével végül magára marad. Abban nem, hogy a család szentségét Derek mindennél előrébb tartja, de abban igen, hogy ezt korábbi életével, vagy életének résztvevőivel akarja védelmezni. Nem. Derek megváltozott. A börtön változtatta meg. Piszok hosszú három évet töltött odabent. Idekint azt gondoljuk milyen mocskos világot élünk, hát képzeljük el mindezt egy börtönben, ahol a rabok előtt senki és semmi sem szent, pláne egy rasszista fehér, aki feketéket gyilkolt ideológiai alapon. Elsőként természetes mód fajtársai társaságát keresi a sitten, de egy negatív élmény hatására ez a viszony megváltozik, és már csak a túlélés izgatja. Profán mód ezt egy erkölcsös, jóravaló színes bőrű férfi rabtárs teremti meg számára, aki a "háttérből" segít neki a túlélésben. A segítség mindig onnan érkezik, ahonnan nem várnánk. Nagy segítség még Derek számára Sweeney igazgató is, aki mind Derek, mind Danny tanára, tehát igazán jól ismeri a fiúkat és hatással tud lenni rájuk, eltérő faji jellege folytán is. Tehát, Derek megváltozott. Azt is mondhatnánk, megvilágosodott. De azt is láthatjuk, hogy erre önmagától képtelen lett volna, szüksége volt rá, hogy kívülről beavatkozzanak az életébe. Levetkezi az ártó ideológiák uralmát, és kilép a csoportból. A csoportból, ahol időközben öccse egyre jobban teljes jogú taggá kíván válni. Derek ezt nem akarja. Nem akarja, hogy öccse is úgy végezze, mint ő, emellett a családja lássa kárát ennek a bűnös ténykedésnek. Rendes, normális életet akar, olyat, amit régen éltek, amikor még élt az apjuk. Szinte lehetetlent kér, de nem átall megdolgozni érte. Vajon a múlt árnyalakjai engedélyezik ezt számára? Költői a kérdés, az élet felülírja a megjavult fiatal férfi minden képzelgését a szép családi békéről. Danny-t ugyan sikerül megmenteni az árja csoporttól, de a fiatalabbik fiú saját maga okozott buta és értelmetlen konfliktus sanda bosszújától nem. A pisztoly eldördül, és hogy éppen egy fekete fiú tartja a kezében a gyilkos fegyvert, az szinte lényegtelen. Az erőszak, és főképp a rasszista erőszak nemtelen mivolta újfent lelepleződött. Néha bizony ártatlanok válnak vétlen áldozatokká. Főleg egy olyan társadalomban, ahol azért ölnek, mert valaki egyszerűen más, vagy épp olyan területen tartózkodik, ahol nem szabadna, mert az egy banda területe és oda tilos a bejárás. Megőrült a világ, és ebben az őrületben Amerika élen jár. Ezt az őrületet még a fiú befejezett dolgozatán nyugvó Abraham Lincoln idézet sem oldja fel: ˝Nem ellenségek vagyunk, hanem barátok. Nem szabad ellenségeskednünk. Lehetnek köztünk feszültségek. De a szeretet sohasem törhet meg. Az emlékezet titkos húrjai meg-megpendülnek, midőn jobbik természetünk lágyan megérinti őket˝

Az Amerikai história X fontos film abból a szempontból, hogy nagyon fontos témát érint és ezt pontosan, világosan fogalmazza meg. A rendező, Tony Kaye, nem hagyta, hogy filmjét megvágják. (a rendezői változatban ugyan Derek bosszúra sarkallja magát öccse halála miatt, és újra kopaszra nyírja haját) Azt nem sikerült elérnie, hogy a stáblistára ne kerüljön fel a neve. Hogy miért kérte volna ezt? Talán azért mert a történet, amit elbeszél, az se nem mese, se nem kitalált történet. Ez az élet, a mi modernkori életünk, sallangok, ideák, mellébeszélések nélkül. Tony Kaye egyszerűen dokumentálta a bennünk rejtőzködő torz erőszak nemtelen mivoltát. Többször megnézendő alkotás, kerülve az erőszakos jelenetek premier plan húsba vágó üzenetének túlzott értelmezését, több figyelmet fordítva az egyes jellemekben végbemenő változásoknak. Igazi kultfilm, a filmes tárolókban a nagyon jól sikerült alkotások polcára helyezzük, közvetlen a zseniális alkotások közelébe.