a gyertyák fényében fénylenek burzsoá arcok
denevér fogta idő
a háttérben a homokórában gyarlón pereg az idő
a kagylóhang üregben
szívmarta farkasok szeretkeznek
de még élnek, még igen
zihálásuk, félelmeik odadobják a nyárnak
a zöldellő nyárfáknak
és a Trévi vizében angyal lépked
talán az is visszatér, aki a kútba lép
hiába mondják, két fél az egy egész
ha egy egész város fél önmaga lenni
itt minden játék, minden álarc és álca
a pincér kezében megremeg az italokkal teli tálca
Hé, Marcello, még ne, még ne kezdj táncba kérlek
még alszanak a denevérek
jön még szebb dal talán, szebb álmodás
addig keresd, okvetlen keresd meg első lépésed nyomát
talán lesz, aki hazavezet, lesz, aki hazavár
milyen melankolikus benned ez a félsz, barát
gyere, lépj közelebb, és hörpintsd fel velem
ennek a kegyetlenül édes, kegyetlenül szép életnek vérvörös italát
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése