Csutak a mikrofon előtt

Amikor én még kis srác voltam. Kezdődhetne így is az elemzés. De mégsem. Nem akarok nosztalgiát. Jelent akarok, mozgást, játékot. De ahhoz, hogy ez a játék kezdetét vegye, szükségeltetik némi bevezető, magyarázat. Ifjúsági irodalom, ifjúsági film. Mi ez? Ezt alapvetően egyszerűen definiálhatjuk. Adott korcsoportnak szóló, leginkább tanító jellegű alkotás. A korcsoport összetétele és milyensége nem számottevő. Sőt, idővel maga a korhatár sem, hiszen a gyermekek világa a felnőttek világa is volt valaha, így könnyen azonosulni tudnak a történettel. Nem mellesleg az ifjúsági könyveket is felnőttek írják. Túl nagy téma, és haszontalan dolog lenne most számunkra, hogy idecitáljuk ennek a tézisnek az egyes alkotó elemeit, ezért csak pár sarokpontot, fordulópontot közlök. Az első kő, Kormos István. Remélhetőleg mindenkinek ismerős e név. Ha nem, kérem, olvassanak utána. Szegény Yorick, biztos felkiáltana az előbbi mondatot olvasván. Kormos volt az, aki a hallgatásban lévő írókat a Móra kiadóba invitálta, és győzködte őket, írjanak mesekönyveket, gyermekkönyveket, ifjúsági regényeket. Ez az invitálás leginkább a szocialista rendszernek" túl "polgári íróknak szólt. Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky János, Weöres Sándor, Zelk Zoltán (meggyőződéses kommunista volta ellenére, persze még a börtönévek előtt), és persze Mándy Iván. Nem volt egy könnyű invitálás, nem volt ez könnyű döntés. De az író dolga az, hogy írjon. Így a felkértek írtak. Tudták, hogy az ő életük is időbe van fonva, a most, most van, nem lehet kivárni a jobb szelet. Van persze, aki így tett, de ez csoport szerencsére nem, így egy újszerű, erős, mély és tartalmas stílus dominálta magát az irodalmi kánonban. Ennyit a sarokkövekről. Térjünk a lényegre. Mándy. Az Iván. Az író a pálya széléről. A polgári csökevény, a humanista neuraszta. Háborúba született, háborúban érett férfivá, és egy békétlen szabadságba halt bele végül. Sajnálatos, hogy Mándy nincs a helyén az irodalomtudatban. Tehetsége, szorgalma, zsenije csak a nagyokkal mérhető, velük teljesen egyenrangú alkotó. A tört szavak, a tömör mondatok mestere. A mozik, bisztrók szerelmese.

Pazar könyveket írt, olvasásra ajánlom mindenkinek a műveit. De Mándy amellett, hogy polgári csökevénynek tartotta a rendszer, igen modern lélek volt, szeretett a mában, a jelenben élni. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az egyik legsikerültebb ifjúsági regényéből készült tévéfilm. Csutak a mikrofon előtt. Csutak, az örök gyermek figurája Mándy világában, egy egész sorozatot szentelt főhősének. (Csutak és a többiek, Csutak színre lép, Csutak és a szürke ló, Csutak a mikrofon előtt, Csutak és Gyáva Dezső) Több "Csutak" tévéjáték is napvilágot látott, de az 1977-ben Katkics Ilona rendezésével bemutatott film, a "Csutak a mikrofon előtt" talán a legszórakoztatóbb, és a legszínesebben metaforizált. A mikrofon a Magyar Rádióra utal. Mándy dolgozott a rádiónál, hangjátékokat formált át, javítgatott hallgató" éveiben. Tehát, a regény és az ebből készült film önéletrajzi elemeket is tartalmaz, mint majdnem minden Mándy regény. Csutak tizenkét éves forma eleven fiú. lánglelkű kiskamasz. Eleven, mint általában a kíváncsi lélekkel megáldott gyermekek. Környezete kedveli, szeret a társaságában lenni, érettségét mi sem bizonyítja jobban, hogy nálánál idősebb fiúkkal barátkozik, akik nem kezelik úgy, mint éretlen személyiséget, hanem bizalmukba fogadják őt, sok esetben felnéznek rá, becsülik, szeretik, tisztelik. Mándy Csutakban talán védett önmagát szimbolizálja. Mint ahogy a magyar ifjúsági regény, úgy az ifjúsági film és jelentős törzsfejlődésen ment keresztül, főleg a televízió megjelenése után, amikor tömegek tudtak egyszerűen és olcsón csatlakozni kulturális programokhoz. Itt már a kitaposott ösvényre lépett vagy lépő stílust érhetjük tetten. És ez nem véletlen. Mert maga a stílus megteremtője jegyzi rendezőként a filmet. Katkics Ilona fogalom ebben a műfajban. Legenda. Isten éltesse innen is, remélem, az üdvözlet jó egészségben találja. Rendezéseinek se szeri, se száma, csak tévéfilmből rendezet vagy két tucattal. Speciális szemüvege van. Nemcsak lát vele, hanem érez is. És beszél gyereknyelven. Mégpedig igen jól. Ez a film ilyen minőségű rendezés nélkül bizonyosan a feledés homályába veszett volna már, de a profi munkának köszönhetően ma is élvezettel tekintik meg az újabb generációk is. De térjünk vissza Csutakra és a filmre. A huszadik század közepén, vagy kicsivel utána elkövetett ifjúsági filmek, regények zöme egyszerű volt, érhető és világos. Nem olyan komplikáltan meseszerű, mint manapság, ami egy borzalom, és őrjítő lélekgyilkosság. Nem, Csutak (Perlusz Péter, egységes, finom, koraérett játékával) egy eleven tizenéves, Budapesten él, a nyáridő nagy részét a strandon tölti a cimborákkal. Itt lel rá Zoli bácsi (Juhász Jácint) a Rádiótól, aki új szereplőt keres a hamarosan bemutatásra kerülő gyermekhangjátékhoz. A hangjáték voltaképpen egy szöveges mű, amit mikrofonok előtt vesznek fel, tengernyi dialógussal. Csutak rááll a dologra és másnap már a Rádióban találja magát, ahol�egyből megismerkedik a helyi farkastörvényekkel, akárcsak az, aki a felnőtt létbe lép, és harcok, viszályok, irigyek óvó szeme által szerzi meg a szükséges tapasztalatot. Mert a Rádióban nemcsak a játék, meg a móka dominál. Ott van a hatalmi helyzet is, a pozícióharc. Ott van Kalocsai Tibor (Tóth Tibor remek játékával). Kalocsai, a kisfőnök, a helyi nagymenő, a befutott sztár, akinek mindenki fizet, hogy megtarthassa betöltött szerepét a hangjátékban. Minden gyerek, persze, mert a gyerekek világa is egy külön, párhuzamos szálon futó a cselekmény a felnőttek világa mellett. Kalocsai a helyi gyermekvilág diktátora.

Mándy minden lehetséges és ismert klisét a figura alá helyez (verőlegényeket, fenyegető magatartást, felnőttes habitust, attitűdöt), hogy annak hitelét, súlyát erősíteni tudja, dominálja. Persze, ugyanezt teszi a másik pólussal, Csutakkal is, hogy kiegyenlítse az erőviszonyokat. Egy mini világot képez a maxi világban. Voltaképpen ez a bonyolítás forráspontja. A két eltérő jellem, álláspont ütköztetése. Amit nagy szakmai rutinnal meg is old. Ez a konfliktus él, vibrál. A helyszín is. Minden választott helyszín hiteles, realista, élettel teli. A strand, a játszótér, a Rádió, a családok belső világa. Egyedül Csutak múltba néző merengő ideája kap szürreális ízt, pontosan olyasfajta merengés ez, amikor egy üldözött polgári csökevény a jelenből kiszakadt, múltban ragadt szellemi, fizikai társait keresi. Mándy Csutak múltba nézésével saját múltjába tekint vissza. De Képes Géza nem jön vissza, sem az Ér utcaiak. Felnőttek, elköltöztek, elmentek messzire. Mándy és Csutak itt maradt hírmondónak. Ők és az etika. Mert Csutak dacos. Lelkes. Komoly igazságérzet bujkál benne. Nem hódol be Kalocsainak, de nem ám! Ellentábort képez és szembeszáll a rettegett tini sztárral. Csutak voltaképpen a mindennapok hősének idealizált alakja. Ki nem akarta még sohasem seggberúgni a főnökét, Elküldeni melegebb éghajlatra? Dehogynem, ha nem is tette meg, de ott belül, nagyot kiáltva már mindenki alkalmazta ezt. De a hősök ismérve az, hogy nem csak beszélnek, hanem cselekednek is. Bármi történjen, jó, avagy rossz, az igazságnak ki kell derülnie. Mert szükséges. Mert a csalás nem maradhat titokban. Mert a rossznak a jó az ellenpárja. A javulás, a megbocsátás lehetősége élteti valójában az igazság keresőket. Rengeteg titkos és kódolt üzenettel él Mándy (és nemcsak Mándy, hanem a többi gyermekregény írására "kényszerített" író is). A sápot leadók berezelt viselkedési morálja, Kalocsai túlzott tekintélye mind-mind a rendszer gyermeki rendszerekbe átültetett stilizált képe. Még Kalocsai megindító érzelmi terrorja is. Rossz családi helyzet, nehéz, sanyarú gyermeksors�ami mögött mégis felsejlik az álca. A hazugság, a tettetés patetikus pökhendi álcája. Csutak, Pazár, Dunai, a képzelt barátok és a berezelt barátok végül győzedelmeskednek a hazug és képmutató Kalocsai felett. Az élet, mint egy jól sikerült ifjúsági filmben végül a segítségükre siet, Kalocsait kiteszik a Rádióból, a pénzét mindenki visszakapja, a hangjáték meg óriási siker lesz. Ezen a ponton ér össze a felnőtt és a gyermekvilág, mégpedig úgy, hogy mindkettő elismeri egymás szuverén létét, életképességét. A jó mindig győzedelmeskedik, azt szokás mondani. Talán egyedül Csutak és a benne élő Mándy válik a záró képek során újra levertté, szomorúvá. Mert e reménybe hajló szép múlt és benne a merengősen illuzórikus Képes Géza akkor bukkant fel újra, amikor talán már nem várta senki. Csupán meglesni sikerült őt, messziről, egy távcső mögül. Mert Mándy is tisztában van vele, a múlt sosem jöhet már szembe ugyanúgy az utcán, mint amikor múlttá vált. Ez teljességgel lehetetlen. Mándy Iván, Katkics Ilona, Bíró Zsuzsa, Tamássy Zdenkó, Mestyán Tibor és egy modern magyar klasszikus. Megnézendő, élvezendő. Mert jó. Mert érték. Aki tudja szeretni, kedvelni ezt az alkotást azzal biztosan nem találkozom szembe Filippinél. De még a rommá gyűrt Magyar Rádió főbejárata előtt sem. Maximum beülök vele egy sörre, vagy egy szörpre egy még létező bisztróba, valahol az Ér utca, vagy a Bakáts tér környékén.