Csillag-út az éjszakában

A halottak felvették az odakészített maszkokat
üres volt a tér, egyedül zenélt a szél
aranyló maszkokban vonult a menet
fel, fel, szinte érintették az eget
száj nem fordult szólásra, szem nem szökkent lázba
halott és fénytelen volt minden
csak a maszkok, a maszkok igazán fénylettek
nyílt az égnek nagy kulcsos zsarátja
a léptek zaja ütemesebb lett
önző csillagok nyomán két baljós szerelmes fakadt
a tejút homokköd mezőjében, ősi halottak
sehol egy arc, simító kéz, felsíró önvallomás
gienah és cassiopeia, hol vagytok ma már?
felriad még alvó szelek nyugalmán egy elfeledett világ
a végtelen-méteres űr mindenkit visszavár