Név

ahogy Andersen
úgy én is
mesékben élek
köröttem rengeteg
köröttem rengeteg integető kézfej
búcsúra vágyna a szó de elég a múlt ködében a láng
ahogy Andersen lelke égett el
villámlik ereje teljében a szívben rejlő kívánalom
miattatok: hagyom, hogy ne fájjon nektek a mesém
a mese amiben élek
amiben remélek
két tükör közötti légüres tér
egyik sem kép, mégis látható magány
valami amit senki sem lát
ahogy Andersen látta magát
hiszem még a csodát
hogy a rút kiskacsából lehet még hattyú
tükrök nélküli csillanás
hogy a rút kiskacsából lehet még hattyú
lehet még
még lehet
miattad is énekelek
ne felejtsd el sohasem a saját neved