Nabokov műve az irodalom nagy botránykönyvei közé tartozik. Már megjelenésekor értetlenül, és idegenül fogadták s magát Nabokovot is agyonhallgatták, csak a későbbi időkben, jóval halála után lettek igazán népszerűek az írásai. Több feldolgozásban színre került már a "Lolita" én most az 1997-ben mozikba került filmet veszem közelebbről górcső alá. A történet lineálisan pofonegyszerű, van egy férfi, egy lélekben kamasz tudós, irodalomprofesszor, és van egy testben kamasz ( mit kamasz, serdülő) lány, aki lélekben viszont képes a felnőtt lét utánzására. Ezen kettőségen alapul a film. Humbert naiv de egyben perverz vágyán át a lány irányában, és Lolita mesterkélt szeretet, szerelem megnyilvánulásaiban. Egy irodalmi műben, főleg ha az egy huszadik századi posztmodern regény az alakok mindig árnyaltan jelennek meg, általában csak utalásokban léteznek. Humbertet is egy korábbi emlékkép alapján pozícionáljuk, márpedig azon a ponton amikor a tengerbe veszik élete első szerelme. Humbert itt tizennégy éves, és a későbbiekben ezt a pillanatba fagyott énjét konzerválja a film. A tragédia során állandó útkeresésben van, képtelen a beilleszkedésre, a társadalmi normák életidegennek tűnnek számára. Ez persze csak később tudatosul bennünk, akkor amikor Lolita megjelenik a színen. Dolores Haze, egy nagyszájú amerikai fruska, egy depressziós, hangulat változásokra érzékeny anya egyetlen gyermeke. Kényszeres szeretetéhségben szenved, amit az anyjától sosem kapott meg. Dühös, és élénk mint a generáció melyben létezik. Az ötvenes évek nagy újító lázában vagyunk, minden mozdulat egy új elem, minden egyes hang egy új érzés. Humbert a "Lolita" első -pillanat során albérlőként bekerül a Haze rezidenciába. Az asszony középszerű amerikai özvegy, nem túl intelligens, ellenben nagyon vezethető, szolgalelkű teremtés. Túlzott szerepe nincsen, jelentősége csupán abban rejlik hogy lebontja a falakat Humbert tiltakozó idealizmusa felett a lánya irányában. Melanie Griffith jó választás a szerepre, pontosan hozza a karaktert. Adrian Lyne már korábbi filmjeiben és érzékenyen és kellő precízitással ábrázolta női karaktereit, volt hogy merészebb vizekre evezett( 9 és 1/2 hét) volt hogy egy építkezőbb, fejlődőbb karaktert választott.( Flashdance) Lyne Lolitájával könnyebb azonosulni mint Nabokov jellemével. Egyetlen egy pontra fókuszál, mégpedig arra a pontra hogy megértesse Humberttel éteri szerelmének középszerű mivoltát, hiszen ez csupán egy lepel, amit az élet lehelt rá, a korábbi tragikum vonzásában. Önző és gyarló mivolta az embernek az állandó múltba nézés. Humbert Humbert egy végletekig önző ember. Ezen tulajdonsága egyébként később a vesztét is okozza. Lyne Lolitája ( Dominique Swain) kellően energikus és határozott, de egyben ott van benne az a kislányos báj, az a totális ártatlanság amely a professzor vesztét okozza. Modern olvasatban a Lolita szerepkört egy csábító attitűdnek tudják be, talán abbéli mivolta miatt hogy ez a fentről jött ártatlanság társul egy uralkodásra hajlamos arroganciával. A film végül is a könyv mondanivalójára próbál meg teljességében felülni, és ezen mondanivalónak a nézőhöz való eljutásában hatalmas szerep hárul a címszereplőre, Jeremy Irons-ra. Mit lehet még leírni erről a fickóról amit még a szaklapok nem írtak le? Korszakos zseni. Az utóbbi évek egyik legjobb karakterszínésze, az általa alakított figurákat mélységeiben képes magáévá tenni, a kamera előtt pedig olyan otthonosan mozog mint mi magunk a saját fürdőszobánkban. Nabokov ebben a művében a tragikum sorsszerűségére próbál rávilágítani, és egy olyan szerelmi, erotikus kapcsolat révén mutatja ezt be ami alapvető morális kérdéseket feszeget. A film nem megy, nem mer ilyen mélyre menni, de nagy plánban hozza a Nabokovi elépzeléseket, alapot képezve a nézőknek a regénnyel való megismerkedésre. Kihagyhatatlan alkotás, kapható, megvásárolható a nagyobb üzletekben, mind a könyv, mind a film dvd változata.
2010. augusztus 2., hétfő
Lolita
http://www.port.hu/pls/f
Nabokov műve az irodalom nagy botránykönyvei közé tartozik. Már megjelenésekor értetlenül, és idegenül fogadták s magát Nabokovot is agyonhallgatták, csak a későbbi időkben, jóval halála után lettek igazán népszerűek az írásai. Több feldolgozásban színre került már a "Lolita" én most az 1997-ben mozikba került filmet veszem közelebbről górcső alá. A történet lineálisan pofonegyszerű, van egy férfi, egy lélekben kamasz tudós, irodalomprofesszor, és van egy testben kamasz ( mit kamasz, serdülő) lány, aki lélekben viszont képes a felnőtt lét utánzására. Ezen kettőségen alapul a film. Humbert naiv de egyben perverz vágyán át a lány irányában, és Lolita mesterkélt szeretet, szerelem megnyilvánulásaiban. Egy irodalmi műben, főleg ha az egy huszadik századi posztmodern regény az alakok mindig árnyaltan jelennek meg, általában csak utalásokban léteznek. Humbertet is egy korábbi emlékkép alapján pozícionáljuk, márpedig azon a ponton amikor a tengerbe veszik élete első szerelme. Humbert itt tizennégy éves, és a későbbiekben ezt a pillanatba fagyott énjét konzerválja a film. A tragédia során állandó útkeresésben van, képtelen a beilleszkedésre, a társadalmi normák életidegennek tűnnek számára. Ez persze csak később tudatosul bennünk, akkor amikor Lolita megjelenik a színen. Dolores Haze, egy nagyszájú amerikai fruska, egy depressziós, hangulat változásokra érzékeny anya egyetlen gyermeke. Kényszeres szeretetéhségben szenved, amit az anyjától sosem kapott meg. Dühös, és élénk mint a generáció melyben létezik. Az ötvenes évek nagy újító lázában vagyunk, minden mozdulat egy új elem, minden egyes hang egy új érzés. Humbert a "Lolita" első -pillanat során albérlőként bekerül a Haze rezidenciába. Az asszony középszerű amerikai özvegy, nem túl intelligens, ellenben nagyon vezethető, szolgalelkű teremtés. Túlzott szerepe nincsen, jelentősége csupán abban rejlik hogy lebontja a falakat Humbert tiltakozó idealizmusa felett a lánya irányában. Melanie Griffith jó választás a szerepre, pontosan hozza a karaktert. Adrian Lyne már korábbi filmjeiben és érzékenyen és kellő precízitással ábrázolta női karaktereit, volt hogy merészebb vizekre evezett( 9 és 1/2 hét) volt hogy egy építkezőbb, fejlődőbb karaktert választott.( Flashdance) Lyne Lolitájával könnyebb azonosulni mint Nabokov jellemével. Egyetlen egy pontra fókuszál, mégpedig arra a pontra hogy megértesse Humberttel éteri szerelmének középszerű mivoltát, hiszen ez csupán egy lepel, amit az élet lehelt rá, a korábbi tragikum vonzásában. Önző és gyarló mivolta az embernek az állandó múltba nézés. Humbert Humbert egy végletekig önző ember. Ezen tulajdonsága egyébként később a vesztét is okozza. Lyne Lolitája ( Dominique Swain) kellően energikus és határozott, de egyben ott van benne az a kislányos báj, az a totális ártatlanság amely a professzor vesztét okozza. Modern olvasatban a Lolita szerepkört egy csábító attitűdnek tudják be, talán abbéli mivolta miatt hogy ez a fentről jött ártatlanság társul egy uralkodásra hajlamos arroganciával. A film végül is a könyv mondanivalójára próbál meg teljességében felülni, és ezen mondanivalónak a nézőhöz való eljutásában hatalmas szerep hárul a címszereplőre, Jeremy Irons-ra. Mit lehet még leírni erről a fickóról amit még a szaklapok nem írtak le? Korszakos zseni. Az utóbbi évek egyik legjobb karakterszínésze, az általa alakított figurákat mélységeiben képes magáévá tenni, a kamera előtt pedig olyan otthonosan mozog mint mi magunk a saját fürdőszobánkban. Nabokov ebben a művében a tragikum sorsszerűségére próbál rávilágítani, és egy olyan szerelmi, erotikus kapcsolat révén mutatja ezt be ami alapvető morális kérdéseket feszeget. A film nem megy, nem mer ilyen mélyre menni, de nagy plánban hozza a Nabokovi elépzeléseket, alapot képezve a nézőknek a regénnyel való megismerkedésre. Kihagyhatatlan alkotás, kapható, megvásárolható a nagyobb üzletekben, mind a könyv, mind a film dvd változata.
Nabokov műve az irodalom nagy botránykönyvei közé tartozik. Már megjelenésekor értetlenül, és idegenül fogadták s magát Nabokovot is agyonhallgatták, csak a későbbi időkben, jóval halála után lettek igazán népszerűek az írásai. Több feldolgozásban színre került már a "Lolita" én most az 1997-ben mozikba került filmet veszem közelebbről górcső alá. A történet lineálisan pofonegyszerű, van egy férfi, egy lélekben kamasz tudós, irodalomprofesszor, és van egy testben kamasz ( mit kamasz, serdülő) lány, aki lélekben viszont képes a felnőtt lét utánzására. Ezen kettőségen alapul a film. Humbert naiv de egyben perverz vágyán át a lány irányában, és Lolita mesterkélt szeretet, szerelem megnyilvánulásaiban. Egy irodalmi műben, főleg ha az egy huszadik századi posztmodern regény az alakok mindig árnyaltan jelennek meg, általában csak utalásokban léteznek. Humbertet is egy korábbi emlékkép alapján pozícionáljuk, márpedig azon a ponton amikor a tengerbe veszik élete első szerelme. Humbert itt tizennégy éves, és a későbbiekben ezt a pillanatba fagyott énjét konzerválja a film. A tragédia során állandó útkeresésben van, képtelen a beilleszkedésre, a társadalmi normák életidegennek tűnnek számára. Ez persze csak később tudatosul bennünk, akkor amikor Lolita megjelenik a színen. Dolores Haze, egy nagyszájú amerikai fruska, egy depressziós, hangulat változásokra érzékeny anya egyetlen gyermeke. Kényszeres szeretetéhségben szenved, amit az anyjától sosem kapott meg. Dühös, és élénk mint a generáció melyben létezik. Az ötvenes évek nagy újító lázában vagyunk, minden mozdulat egy új elem, minden egyes hang egy új érzés. Humbert a "Lolita" első -pillanat során albérlőként bekerül a Haze rezidenciába. Az asszony középszerű amerikai özvegy, nem túl intelligens, ellenben nagyon vezethető, szolgalelkű teremtés. Túlzott szerepe nincsen, jelentősége csupán abban rejlik hogy lebontja a falakat Humbert tiltakozó idealizmusa felett a lánya irányában. Melanie Griffith jó választás a szerepre, pontosan hozza a karaktert. Adrian Lyne már korábbi filmjeiben és érzékenyen és kellő precízitással ábrázolta női karaktereit, volt hogy merészebb vizekre evezett( 9 és 1/2 hét) volt hogy egy építkezőbb, fejlődőbb karaktert választott.( Flashdance) Lyne Lolitájával könnyebb azonosulni mint Nabokov jellemével. Egyetlen egy pontra fókuszál, mégpedig arra a pontra hogy megértesse Humberttel éteri szerelmének középszerű mivoltát, hiszen ez csupán egy lepel, amit az élet lehelt rá, a korábbi tragikum vonzásában. Önző és gyarló mivolta az embernek az állandó múltba nézés. Humbert Humbert egy végletekig önző ember. Ezen tulajdonsága egyébként később a vesztét is okozza. Lyne Lolitája ( Dominique Swain) kellően energikus és határozott, de egyben ott van benne az a kislányos báj, az a totális ártatlanság amely a professzor vesztét okozza. Modern olvasatban a Lolita szerepkört egy csábító attitűdnek tudják be, talán abbéli mivolta miatt hogy ez a fentről jött ártatlanság társul egy uralkodásra hajlamos arroganciával. A film végül is a könyv mondanivalójára próbál meg teljességében felülni, és ezen mondanivalónak a nézőhöz való eljutásában hatalmas szerep hárul a címszereplőre, Jeremy Irons-ra. Mit lehet még leírni erről a fickóról amit még a szaklapok nem írtak le? Korszakos zseni. Az utóbbi évek egyik legjobb karakterszínésze, az általa alakított figurákat mélységeiben képes magáévá tenni, a kamera előtt pedig olyan otthonosan mozog mint mi magunk a saját fürdőszobánkban. Nabokov ebben a művében a tragikum sorsszerűségére próbál rávilágítani, és egy olyan szerelmi, erotikus kapcsolat révén mutatja ezt be ami alapvető morális kérdéseket feszeget. A film nem megy, nem mer ilyen mélyre menni, de nagy plánban hozza a Nabokovi elépzeléseket, alapot képezve a nézőknek a regénnyel való megismerkedésre. Kihagyhatatlan alkotás, kapható, megvásárolható a nagyobb üzletekben, mind a könyv, mind a film dvd változata.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése