Hideg volt a leves
a hús odaégett
sült malac az asztalfőn, szájában citromkarika
mint marha farán a billog, a bélyeg
te krumplival, én rizzsel kértem
a vacsorát, a reggelit, az ebédet
a hotelben mi voltunk a furcsa pár
a költő az írógéppel és a napernyős lány
Nizzában Vigo nyomát kerestük
Firenzében a kertet, ezernyi bokrot, fát
Rómába érkezvén lelkesen felkiáltottál
s megmártóztál a Trévi őszbe szaladó vizében
persze megfáztál, mondtad, nem vigyáztam rád
szúrós szemmel, mint egy rossz kislány
te kedves, te szép, én akarnok Lolitám
kérleltél menjünk, menjünk már tovább!
vár téged a tenger, az óceán
a kikötőben alig volt mozgás
korán volt még, hajnali köd szitált
hajónk színesre festett árbocán
a fedélzetre a csomagokkal együtt estünk be
majdnem lekéstük az indulást
teát kértél, de forróbb volt a szád
hiába kiabáltam, róttalak meg
sok lesz meglásd, nagyon tud fájni a világ
csak legyintettél, lesz majd más
másik rohanás, másik öröm, másik élet
a tenger végtelen vonalán
delfinrajokkal játszottál szerelmest
s én megverseltem a halak uszonyát
a zsongást, a szeleket, ezernyi fehér vitorlát
Föld! kiáltotta bennem egy sosem ismert hang
s búgott, bongott elmémben ezer harang
házasság álmát zengték azok a harangok!
két fürtös csikaszt, álmokból előbújt fiú és lány
Föld és tenger, mindig más világ
más ország, más haza, másik látomás
bár láttam volna meg sokkal előbb,
hogyan bontja meg a hegynek erejét az eső, a szél
ne félj, szidtalak meg, nem fogok beléd szeretni
nevettél rajtam, de nekem ezen nem volt kedvem nevetni
ha egyszer valakit felkapott a hullám,
többé bizony el nem engedi
mint két idegent ért minket a következő reggel
felfegyvereztem magam a búcsúra kellő idegekkel
bíztam benne, megértesz, s valamit megérzel
abból a bánatból ami bennem ébredt
hogy téged a sors, bizony másnak vezérelt
jobb előbb elengedni a jót
mint utána nehezen feledni a rosszat
konok voltam és rideg, ordítoztam
te tűrted csendesen és okosan
hagytad, hadd menjek el én
legyek én az elégedetlen
kapjon fel engem a kósza szél
két nappal később a szállodában
egy másnapos pincér
tört angolsággal, csak ennyit kérdezett
'napernyőt parancsol, sir, azt mondják nagy lesz ma a meleg'
Ekkor döbbentem rá
tényleg elengedtelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése