Keresés ebben a blogban

2010. december 5., vasárnap

Utcai képek 4. - Tabán

Puhán lélegzik az est,
a tölgyek berkein csillanón
éled a pillanatnyi varázs : éji fények játszanak a törzs vonalán,
enyhül a városnak zaja, enyhül a napnak futása, a Hold mint fényes
sajtkorong a légen időz, s lustán álmokat vadász a járda közelében egy szelíd őz, a mozi is csendes most, az elárvult filmszalagok pergő játéka már megállt, csak egy közeli söröző közönsége adja az ütemeket, egy éltes fekete zongora, egy öreg, régi darab, öreg régi melódiák az éjben, sétálok, át a fák alatt, a vár
irányába, elhagyva Ráckertes emlékeim, fejemben ezer koncert emléke, ezer gitár hívó szava, ezer ének lomha mámora, volt -szerelmek elárvult nyoma, itt a fövenyen, az emlékek mezején, mennyi nyár, mennyi mesélő éj, mennyi, mennyi memoár, csupán ennyi az élet, fogodzó a valamikori emlékek nagy halászhálóján, nem sietek, minek, kinek, lassúdad és kerek nyomvonal
most a holdnak selyem-futása, és a csillagok, mint mesélő képeslapok, ilyenkor mindig otthon vagyok, ilyenkor fogom kezét, neki, ki innen csak pár percnyi lét,  mégis olyan, de olyan távolinak tűnik, minden olyan távoli, érinthetetlen, az emlékmű mellett suhanok el, szárnyas angyalok, kis szőke hajú, gyöngyház-fényű remények zengnek és énekelnek nekem lelkesen
menj tovább, menj tovább mindig, ne állj meg sohasem, az egyik fejem felett köröz, kicsi, apró szentjánosbogár, odébb mentőzaj, sziréna, ma is társas a magány, ma is ébredt már halál, a domb tetején megállok, alattam a fénylő város, alattam milliom álom, a meredély szélén lenézek a mélybe, ez itt fent élet, ott alant a végzet, megkapaszkodom egy fának kiálló ágában, s játszom a gondolattal, mi lenne ha most ugranék, hiszen, hív, csalogat a mély, még mozdulok is, de aztán gyáván megremeg bennem az értelem, nem íly halált adsz nekem istenem, egy távoli bolygón felém int lelkesen egy kisfiú, int, hogy ez így nem ér, ezt így nem lehet  menj tovább, fogom a kezedet, s én elengedem a lomha ág táj-mementó vonalát, a földre huppanok, majd gyorsan felkelek, kiálts rám élet ha csüggedek, ígérem minden bátor, hívó szóra felkelek, és tovább megyek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése